Filléres olvasni való következik, internetadótól mentes tartalom. Csupán fiktív, kvázi glossza, fiókból elővehető cikk egy napsütéses októberi vasárnapra.
Vasárnap 09:30, Budapest – a város még csak reggeli kávéját kortyolgatja, egy két lehullott falevél söpör át a zebrán, hűvösen meleg napsugár játszik a por lepte pesti ablakokon.
Vasárnap 09:45, Budapest – a parlament épülete előtt kis létszámban tüntetők sorakoznak. A sarki kávézónak támaszkodva egy rendőr ásít, majd kényelmesen a kávéjába kortyol, piros sapkáját igazgatja.
Vasárnap 10:15, Budapest – az imént még unatkozó rendőr izgatott kíváncsisággal kíváncsiskodik a számban dagadó tömegtől tisztes távolságban, sapkája katonásan élére simul. Parancs, értettem.
Vasárnap 10:45, Budapest – határozott lelkek nagy számban sorakoznak a parlament előtt, a tömegben fiatal arcokból hallatszódnak időtálló toposzok. “Ruszkik haza” – esküdözik egy-két korán ébredt liberális médiamunkás, mármint esküdözik, hogy ő ezt hallotta.
Vasárnap 11:15, Budapest – Kormányzati szóvivő a pódiumon, az elefántok szüneten, füveznek. Illiberális tündöklő keleti társadalmunkat éljenező sorok hangoznak, üdvözlik a békésen álldogáló menetet.
Vasárnap 11:45, Budapest – Már ezer felett számlálják a lelkeket, a rendőröket bírtak mozgolódásra, kék-piros fények küzdenek az októberi napsugár ellen. A parlamentből hangos sustorgás hallatszik, elemzően vizslatják a helyzetet.
Vasárnap 12:30, Budapest – Ezrekből többek sorakoznak a történelmi épület előtt, egy-egy megszeppent kínai turista csoport publikál képeket a twitterre. A befolyásolt nyugati sajtó ukrajnai helyzetet vizionál, miközben a helyi erők oszlatni kívánnák a tömeget, hivatkozva a szükséges engedélyek hol nem voltára.
Vasárnap 13:00, Budapest – Jégkorongos rendőrök néznek farkasszemet a főként egyetemistákból álló hétvégi tanulócsoporttal, akik a Kossuth-térre jöttek demokráciából szigorlatozni. P. Sándor belügyekben járatos miniszter mindenkit azonnali távozásra szólít fel. Újra, és újra. A kormány részéről is demonstráció kezdődött, a színpadon az erő.
Vasárnap 13:30, Budapest – Idegek és karon nyugvó pólók feszülnek. Gumi lövedék száll a levegőben, s a hűvösen friss októberi illatot könnyfacsaró gáz nyomja el. Ez eddig nyugton álló menet ideges mozgolódásba kezdd, de – az erősen kitűzött célok ellenére – továbbra is arccal a diétának standál.
Vasárnap 14:00, Budapest – A híradó rendőri túlkapásról számol be, vörössé feslik az eddig szürkén unalmas aszfalt. A Bajcsy-Zs utca felől új-régi tömeg érkezik, egyfajta nosztalgia járat. Apák sietnek fiakhoz, hogy kezüket a vállukra téve, jópár éve nem látott érzéseikkel a farzsebükben megvívják az értelem harcát az erő ellen.
Vasárnap 14:30, Magyarország – A sajtó élőben közvetíti az évek óta először látott eseményeket, az újságírók már-már toborzó szavakkal számolnak be a látottakról. Vidékről autók indulnak a városba az autópályát megosztva a rendőrség hangosan igyekvő konvojaival. A konyhákban asszonyok sütik a hamuban pogácsát. Az ország ma este nem ér haza vacsorára.
